Először is kérlek, mutatkozz be, mivel is foglalkozol pontosan a hétköznapjaidban? Mesélj nekünk arról, hogyan kerültél a sör közelébe?
Dél kelet Szlovákiában, Rozsnyó városban (Rožňava) lakom a családommal már 55 éve. Még a rendszerváltás előtt a közös Csehszlovákia relatív nagyon magas színvonalú „klasszikus pilseni sörön” alapozott sörkultúráját élveztük a mindennapi szürke kis életünkben. Akkor persze még rá sem gondolhattam volna, hogy hamarosan várható egy sörforradalom, ahol kő kövön nem marad, és hogy ebben majd bizonyos szerepet játszhatok esetleg én is. Az sem jutott akkor az eszembe, hogy a jövőben sokkal progresszívabb sörök gyártásával is fogok majd foglalkozni. Itt akkor kb. 100 kisebb-nagyobb ipari sörgyár működött a két ország területén. Plusz egy igazi látványos „craft” sörgyár, a legendás „U Fleku” sörfőzde Prágában, ahol először 1997-ben voltam, és szíven ragadott. A rendszerváltás után 1989-től nagyon gyorsan beindult az akkori Csehszlovákiában a kisüzemi sörgyárak építése, és 1995-ben pedig alapítottam én is Rozsnyón egyet, egy akkori volt társammal. A saját sörfőzdénkben tanultam meg, hogy a sikerhez nagyon sok sört kell megfőzni.
Azóta, már 24 éve aktívan dolgozom a „craft beer” szakmában. Eredeti foglalkozásom vízmérnök, ezért közel ál hozzám a sörgyártás és a gyártási technológiák is. Többek közt ma új sörgyárak tervezésével, technológiai tanácsadással, új sörök fejlesztésével is foglalkozom, de a mindennapi munka mellett, mint sörbíra is járom a világot nemzetközi sörversenyeken. Azon kívül van egy új családi projektünk, amelyen belül az IKKONA nevű sörmárkát építjük.
Hogyan lettél a CEBA versenyigazgatója, konkrétan mik a feladataid a verseny során, mire kell nagyon figyelned?
Bora Imre Úrral, a Bora Ital-nagykereskedelmi Kft. tulajdonosával több éven keresztül üzleti kapcsolatban voltunk, és közben közös témákról beszélgettünk, többek között a minőségi sörök gyártásáról és forgalmazásáról is, mint Magyarországon, mint Szlovákiában. Tudtuk egymásról azt is, hogy én csaknem 10 éven keresztül szerveztem nemzetközi sörversenyeket és kézműves sörfesztiválokat is Rozsnyón, és Imrének is volt csaknem 20 éves tapasztalata nagyszabású sörfesztivál szervezése kapcsán, Békéscsabán. Egyszer csak összekötöttük az erőinket és a tapasztalatainkat, megszületett egy vadonatúj közös projekt – a Central European Beer Awards (CEBA) – Nemzetközi Sörverseny, melynek az ünnepélyes eredményhirdetése és díjátadója a „Gyulai Kézműves Sörfesztivál” elnevezésű rendezvényen történik.
A legfőbb feladatom ezen az új nemzetközi sörversenyen többek között, hogy a verseny nemzetközileg magas színvonalát biztosítsam. A személyes meghívásomra a sörbírák felét külföldről hozom, másik felét pedig a magyar kollégáim hívják meg Magyarországról. Csak nagyon tapasztalt magyar és külföldi sörbírákkal dolgozunk. Tartjuk magunkat ahhoz, hogy olyan színvonalú egy verseny, amilyen színvonalúak a sörbírák.
Ezen kívül minden évben kiválasztom az új, aktuális sörkategóriákat a verseny kiírása előtt. Az érzékszervi zsűrizés alatt pedig személyesen vezetem a bírálatokat úgy, hogy objektíven és korrekten tudjanak bírálni. Természetesen vigyázunk arra is, hogy a bírák jó kondícióba legyenek mind a két versenynap alatt. Egy sörmintára kb. 10 – 15 perc időt is tudunk a bíráknak biztosítani, hogy zavartalanul tudjanak dönteni a sörminta minőségéről, ahogy ez a nagy Európai sörversenyeken is szokott lenni.
Így 2 év után hogyan látod a versenyt, mi a jövő?
Gondolom, hogy a Central European Beer Awards nemzetközi sörverseny két év után kilépett a gyerekcipőből, és már ott van a helye a minőségi európai sörversenyek között. Persze évről évre progresszívebb a kézműves sörök világa, így mi is nagyon odafigyelünk arra, hogy a versenyen elegendő sörkategória legyen kihirdetve. Ezért fontos, hogy a konzervatív sörtípusok és az új, modern sörök is versenybe szállhassanak a díjakért. Remélem, hogy hamarosan a Central European Beer Awards verseny egy iránymutató verseny lesz Közép-Európában.
Mesélj kicsit arról is – hiszen nagyobb a rálátásod – mi zajlik éppen az közép-európai sörpiacon? Hogyan zajlik a forradalom, és merre tart?
Közép-Európában 30 évvel ezelőtt a rendszerváltások után újra kelletett építeni a kézműves sörkultúrát és a kisüzemi sörgyárakat, mivel addig csak a nagy sörgyárak voltak jelen. Ez nagy feladat volt, amin sokat gyorsított az utolsó 10 – 15 év, amikor már beszélhetünk sörforradalomról is. Az új sör gyártók nagyon sok új ízzel jönnek elő évről évre, van, aminek nagyobb a sikere a fogyasztóknál és van, amik kevésbé lesznek elterjedtek széles körökben. Ezek az új sörök főleg a fiatalabb generációkat szólítják meg, mivel ők sokkal nyitottabbak erre, mint az idősebb, konzervatívabb fogyasztók. Az India Pale Ale típusú sörök kb. 10 évig voltak nagyon sikeresek, ami azt jelenti, hogy sokkal tovább voltak a csúcson, mint bárki is gondolta volna. Ezeket 2 – 3 éve cserélték a „Sour Ale” savanyú gyümölcs alapú sörök, most pedig úgy néz ki, hogy a „Milkshake” típusú sörök kezdenek felfelé törni. De ez még gyorsan változhat.
Olyan széles a paletta sörtípusokban, van valami irányvonal, amerre tart a piac? Vagy a kísérletezések, újdonságok felfedezése korát éljük még?
Nagyon sok új sörkategória lett az utóbbi években kifejlesztve és piacra hozva. A piac legutóbb nagyon jól fogadta például a NEIPA kategóriát, ami egy New England India Pale Ale sörtípus. Semmi köze nincs a klasszikus India Pale Ale sörökhöz, sőt ez egy nagyon ellentétes kategória. Nagyon várom az újdonságokat minden évben, és mivel nemzetközi sörbíráló is vagyok, ezért az elsők közt van lehetőségem kóstolni valami „crazy-t”. De voltam például idén Amerikában is egy pár jó kis sörgyárban, ahol idén az volt a csúcs cél, hogy egy jó világos és klasszikus „pilseni” típusú sört gyártsanak amerikai „craft” körülmények között. Volt, akinek jobban, és volt, akinek ez kevésbé sikerült. Szerintem még fordulhat a kocka nálunk is, és hamarosan újra itt is felfedezhetjük a klasszikus közép európai sör stílusokat.
Van-e kedvenc sörtípusod, vagy akár konkrét söröd? Hol találkoztál vele, mi volt, ami megfogott benne?
Nagyon megkedveltem már régebben az erős kolostori típusú belga söröket, ezeket főleg télen szeretem fogyasztani. Ugyanúgy nagyon kedvelem a finom és könnyű német, vagy belga típusú búzasöröket is, amit pedig főleg nyáron fogyasztok. Sok kedvencem van köztük, ezért had ne mondjak konkrét neveket.
De ami mindig élvezetes a részemre, az a whiskys, vagy konyakos tölgyfahordóban érlelt nagyon erős karakteres sörök. Ezeket sokszor palackban még elteszem 10, vagy 15 évre, és csak utána nyitom ki. Nagyon izgalmas sörök ezek. Németországba találkoztam először ezekkel, de jómagam is már készítettem azóta hasonlókat. De ahogy szoktam mondani, több ezer sört kóstoltam eddig, de csak két típusú sört ismerek, mégpedig csak jó, vagy rossz sört. Ezért mindenkinek azt kívánom, hogy mostantól már csak jó sör legyen a poharában!